Májusi éhség
2020. július 25. írta: Daisy B.

Májusi éhség

Májusba hajoltak a kerti fák, amikor kinéztem és megláttam azt a rengeteg friss, balzsamos illatú lombkoronát, akkor eszméltem rá, hogy eltelt három hónap, átugrottam egy egész évszakot és észre sem vettem. A napok összemosták egymást és egy végtelen mederbe terelődtek, egy keserű, mocskos és irritáló mederbe. Abba a mederbe, ahol nem veszed észre, hogy átugrik az idő a fejed felett, és nem pusztán csak ugrik, hanyatt homlok menekül előre, és te még utánakapnál az emeletről lehajolva, de már ki is siklik a kezeid közül, mint a lobogó aranyszálak. Hát így próbálom most utolérni magamat és a világot.

Pezseg a levegő, érezni benne, hogy valami közeledik, a korai nyár, a késői tavasz, amikor a hajnal 6 óra már nem csíp orron, és az este 10 már nem kerget haza. Munka után buszra szállok, a vállaim szabadon kikandikálnak, egy ideje, hogy leolvadt róluk a pulóver szúrós terhe, és mellkasomon a bőr végre meztelenül lüktet. Megjelennek az első aranyszeplők is, és bárhová nyúlok minden olvadt-ragacsos, mintha a fény még koszosabbá tenné a várost. Egészen közel préselődik a mellettem ülő, és érzem tisztán mosott fehér pólójának illatát, azt az illatot, amelyet úgy szeretek férfiakon. Vannak olyan emberek, akik még a fülledt melegben is képesek megőrizni azt a fajta tisztaságot, mintha éppen most zuhanyoztak volna le, így nem bánom, ha ez a makulátlan fehér póló szorosan hozzám simul. Ilyen időben éhezik meg a legjobban az ember, a fehér ruhákra, a barna bőr különös fogására, a kiszőkült hajszálakra, és a tiszta férfiak illatára. Istenem, de fáradt vagyok, kicsit oldalra hajtom a fejem, hátha nem vesz tudomást róla az illatos férfi, és hátha el tudok aludni rajta. Lehunyom a szemem, és csak a menetszél kavarja fel a levegőt, azt amelyben ott lobognak az aranyszálak, és megkésett világom, most megtelik élettel. Azzal a fajtával, amelyet már nem éreztem mióta, és talán az idegen férfi sem érezte mióta, talán ő is kergeti önmagát, idegesen tuszkolja folyamatosan előre, hogy a jó legyen még jobb, ami holnap lesz legyen ma. Talán benne is tombol ez a májusi éhség.

A bejegyzés trackback címe:

https://ejjelnappalblog.blog.hu/api/trackback/id/tr7215582106

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása