Amilyen későn, olyan hevesen érkezett meg az idei nyár. Június első hetére megveszett az idő. A levegő éjszakára sem tudta leoldani magáról a nappali forróság édes, mézes-mázos bilincsét, és rólam sem olvadt az emésztő magány. Nem akart magára hagyni, foggal-körömmel ragaszkodott a testemhez, mintha…

    Eső lennék, csepp a kabátszélen lágy és súlytalan Mely hajnal után, ha kell a napsugárral elillan. Néha korán jönnék, üvöltve a széllel marasztalnál vajon, ha én volnék a fájdalom éjjel? Nyirkos ujjaim rádtapadnának direkt soha, mégis mindig hideket hagynának. Magány lennék,…