Körülöttem mindenki arcán különböző, mégis egyen vonások húzódnak meg. Fáradtság, szerelem, harag, bűntudat, korai kelés és túlóra mind-mind más vonalakat alkotnak, de egy valami közös bennük: ők a metró arcai, az élet arcai. A szemben ülő lesüti a tekintetét, aki a magasba kapaszkodik fél, a…
A láz olyan magasra szökött bennem, hogy már éberen sem tudtam megkülönböztetni képzeteimet a valóságtól. Nem szokványos lázam volt, ezt a lázat az elmém szülte. Mindent megtett azért, hogy ne érintkezzek a külvilággal, miközben én mindent megtettem azért, hogy közelebb kerüljek hozzá. Egy…
Több száz ember halad el mellettünk nap, mint nap, és mi mégis egyre magányosabbak vagyunk. Emberekkel vesszük körbe magunkat, virtuálisan és a valóságban, társaságokból társaságokba menekülünk, családokból családokba, ideiglenes ideig-óráig tartó otthonokba és karokba, mégis egyre erősebben…
Egyik kezedből a másikba tetted a cigarettát, és felfelé néztél, valahova el a távolba, ki tudja merre és hova vágytál. Én is veled néztem a felettünk elterülő kékséget, mint egy nagy ékszerdobozt, amelyből kiborultak a ragyogó kincsek, de engem nem érdekelt egyik sem. Bár téged úgy tűnt…
A kanapén ültünk, én törökülésben, majd magamhoz húztam a lábaim és ráhajtottam a fejem. Ahogy érzékelted a mozgást magad mellett, ösztönösen rám néztél és megsimítottad a fejem. Ez a gesztus kedves is lehetett volna, csak, hogy nem volt benne semmi. Tetteidnek nem volt mögöttes tartalma, a…
-Te is jól érezted magad? kérdezted tőlem széles, olyan magabiztos mosollyal, amely mosoly nagyon jól tudja, ó igen, már teljesen biztos a másik válaszában.
A hátamra fordultam, kinyújtottam a fejem fölé a karomat, és a plafonra meredtem, aztán ki oldalra, az ablakon túlra, mintha ott…
Kint már sötétedni kezdett az idő, finoman, óvatosan, még alig észrevehetően, talán csak én láttam meg a jeleit. A papírlapok sarkában, mintha ott pillantottam volna meg, ahogy a nap első gyengülő fénye odavetült. Annyit olvastam és annyit írtam, hogy a szemem már megszokta a nap fényeit,…